„Az kellett volna, hogy más legyen: hogy mégse legyen olyan, amilyen. És ne a rossz legyen a valóságosabb és hitelesebb, hanem a jó.”
„Kuss. Ennek vége van.”
„… csak untuk már nagyon a sok dulakodást. Aztán mégis, furcsa módon, ebben az előkelő és túlfinomult korszakunkban, valahogyan több pofont osztogattam, mint valaha életemben.”
„ – Szóval ereklye?
Ereklye.”
(Ottlik Géza: Iskola a határon)
Ez a bejegyzés kissé önös módon arra szolgál, hogy a kommentekben elmondjam: engem mi bánt. De ennyi nem elég. Nem elég a baj. Szeretném a hibákra úgy felhívni a figyelmet, hogy egyben megoldási javaslatot is nyújtsak hozzá.
A kommentek szerkezete tehát: hiba (baj, panasz) + megoldási javaslat. Vegyük ezt (is) játéknak, aminek tehát szabályai vannak, vagyis csalni nem lehet, nem szabad. Tehát kérem: csak az kommenteljen, aki be tudja tartani a játékszabályokat.
(Nota bene: ennek mintájára létrejöhetne egy másik bejegyzés, ami arról szólna, hogy mi a jó az iskolánkban, és hogyan ne rontsuk el lehetőleg. De ezt már rátok bízom.)
Idézettel kezdtem, idézettel zárom: „Most tehát, athéni férfiak, nagyon is távol állok attól, hogy - mint ahogyan vélnék - magamat védelmezzem, hanem titeket védelmezlek: ne vétkezzetek az isten ajándéka ellen azzal, hogy engem elítéltek. Mert ha engem kivégeztettek, nem egykönnyen találtok más ilyen embert, akit, ha ez nevetségesen hangzik is, egyenesen úgy küldött városotokra az isten, mint valami nagy, nemes paripára, mely éppen nagysága miatt meglehetősen lomha, és rászorul arra, hogy egy bögöly felébressze.”
(Platón: Szókratész védőbeszéde)
robit ikalju, a ’bögöly’
Utolsó kommentek