(Jelen szösszenet erős szövegkörnyezete Immanuel Kant Válasz a kérdésre: mi a felvilágosodás? című írása. Megtalálható a negyedikesek filozófia szöveggyűjteményében. Meg azt hiszem, a neten is.)

„Non scholae, sed vitae discimus” – sokszor elhangzott ez a mondat szeretett barátom, volt igazgatónk szájából iskolai ünnepségeken. Szerencsére sokféleképpen lehet értelmezni ezt a – valljuk meg – tanárok szájából hamisan csengő mondatot.
A gimnazista számára az „élet”, ahova kilép majd az érettségi után, az egyetem. A gimnázium feladata tehát, hogy felkészítse a diákokat egyrészt a felvételire, másrészt pedig az egyetemi életre. Utóbbi legnagyobb kerékkötője az, hogy a gimnázium az általános iskola folytatásának tekinti magát, legalábbis szervezetileg, pedagógiailag.

Hogyan képzelném? Csak röviden, nehogy aztán el se olvassátok…

9-10. évfolyam lehet még a hozzászokás ideje, 14-15 éves diáktól talán nem várható el a radikális váltás. 11. évfolyamtól azonban struktúraváltásra van szükség.
A váltás fő eleme a tantárgyak blokkosított oktatása lenne. Vagyis: alapvetően rossz az a rendszer, amely a diákot arra kényszeríti, hogy naponta 5-6-7-8 különböző tantárgyból készüljön fel.  Lehetetlenné teszi az elmélyülést, erősíti a kapkodást, a pánikot, a bliccelést. A tantárgyak blokkosított tanítása ezt megszüntethetné (pl. az angol mellett egy vagy két héten keresztül a diák csak 2-3 (esetleg 4) tárgyat tanulna, majd váltás). Technikailag kivitelezhető, nem tudom, jogilag járható-e ez az út, de ki lehetne taposni. Egy magára valamit is adó gimnázium, legyen ez most a miénk, nem úszhat vég nélkül az árral. El fog süllyedni a hajó, ha szemléletében és szerkezetében nem újul meg.
A 11. évfolyamnak a tanév végén magyarból „kisérettségi” vizsga van. Na, ez ettől az évtől már van. Nekem köszönhetitek, de ne nagyon hálálkodjatok.
A 11. évfolyamtól (legalább!) a tantárgyi bukás nem vonná maga után az évismétlést (na jó, ha valaki már háromból bukik, esetleg igen). Nonszensz, hogy ha valaki megbukik matematikából (vagy magyarból), ezért a teljes évet meg kell ismételnie. Ha a diák augusztus végén sem képes eredményesen levizsgázni, folytathatná tanulmányait saját évfolyamán, de legkésőbb az év végéig le kell vizsgáznia matematikából (vagy magyarból).  Ez az út jogilag ugyan még nem járható, de egy reform épp a jogszabályok megváltoztatását is célul tűzi ki.
A szemléletváltásról: a gimnázium szolgáltatás, a tanár a diákért van, nem pedig fordítva (sajnos). Ezt csak úgy mondtam, pihentetésként, következtetés belőle ezer van. Vagy ezeregy. (Pl. ha egy szolgáltatásra nincs szükség, mondjuk az iskolai bulikra, akkor tudomásul vesszük. Neszenektek.)
A gimnázium feladata többek között a képességek, készségek fejlesztése, nevezetesen a (kritikai és akár kritikus) gondolkodásé is. Megfelelő (mennyi az?) tudáselem hiányában nehéz persze gondolkodni (vagy gondolkodtatni), de hamis mítoszt hallgat, aki azt hiszi, hogy egy negyvenöt perces órán legalább három oldalt kell jegyzetelnie a diáknak.
Ennek bizonyításául javasoltam saját berkeken belül félévente legalább két olyan órát osztályonként, amit egy-egy magyartanár közösen tart, egymással is vitázva akár művekről, értelmekről. Továbbra is látnám értelmét a dolognak, de az órarendőr biztos nem engedi meg…
(Láttam szilenciumot én, frász volt, némák siralomháza... )
Nem folytatom, mert elértem az oldal(am) végére. Csupa hiábavalóság, tudom. Nagykorúnak kellene lennünk, tanárnak, diáknak egyaránt. Úgy látom, még a tudáshoz sincs elég bátorság, nemhogy biza a lomhoz. Felesleges kacat is az…