békepipa, békejobb…
kedves rézbőrű és sápadtarcú testvéreim!
elástam a csatabárdot. szeretném, ha megrozsdásodna a föld alatt. szeretném, ha le tudnánk ülni együtt, mindannyian a közösen gyújtott, nem pusztító, hanem melengető tűz mellé, hogy szertefújjuk a négy világtáj felé a füstöt. a nagy Manitu vezéreljen benneteket utatokon! hallgassatok meg, hiszen tudjátok, sem nektek, sem nekem nem lenne jó rezervátumban élni.
hibáztam. miért ne ismerném el? a piros festék lassan vérré vált, nem számít, hogyan magyarázom: a festék festék, a vér pedig vér. sok embert ( rézbőrűt és sápadtarcút egyaránt) megbántottam, akarva is és – talán elhiszitek – akaratlanul. kifestettem magam a létezők színével, hogy egy utolsó, mindent eldöntő, vesztes csatára induljak – lehetőleg egyedül.
szeretem a harcot. a harcnál jobban csak a megszenvedett, kiküzdött békét szeretem. békét mondtam, testvéreim, mert én is azt szeretnék, de nem mindenáron. nem lehet tartós a béke, ha a fenyegetésnek fejet hajtó megalkuvás kényszeríti ki. nem lehet béke, ha felgyújtjuk a prérit (én majdnem megtettem), és elpusztítjuk a bölényeket. de nem lehet béke akkor sem, ha csupán béke van, tartós és lagymatag – ugye értitek, testvéreim?
én magam szenvedem meg a legjobban, ha megbántom embertársamat, és sajnos ez történt, tehát – hiszitek vagy sem – bizony mondom, ettől most én is szenvedek. bocsánatot kértem tőletek, írásban és szóban, de nem kegyelmet. tőletek, rézbőrű és sápadtarcú testvéreimtől egyaránt. ne mondjátok hát, hogy Istennél a kegyelem, mert kegyelmet nem kértem.
lemostam a festéket az arcomról, szeretnék medvetalpat sütni veletek. ha ti ezt nem szeretnétek, elfogadom, de kérlek benneteket, ne mindenki – egyenként – a saját pecsenyéjét sütögesse ezelőtt is és ezután. kicsi az a földrész, ahol közösen kell élnünk és vadásznunk. én nem akarok senkit levadászni. ugye, ti sem? fújjuk el a füstöt a négy világtáj felé, fújja, aki szippantani is bírja, a többiek meg próbálják köhögés, fulladás nélkül belátni, hogy ebben a gomolygásban is van valami szép.
ha a lomhadó tüzet megpróbáljátok szétrugdosni, kedves rézbőrű és sápadtarcú testvéreim, tapasztalatból mondom: a tűz újból fel fog lángolni, és pusztítani fog. elégnek a bölények, a medvék, felég a préri, és soha többé nem fogunk sem együtt, sem külön medvetalpat sütögetni. ugye, ti sem akarjátok ezt?
elástam a csatabárdot, de nem tettem le a fegyvert. ne értsetek félre.
békét mindenkinek, szegénynek és gazdagnak egyaránt!
hau! én beszéltem.
old shatterhand
Utolsó kommentek